Mi történik a csoportban?

A csoportos alkalmakkor egy nyitó, azaz "Hogy vagy?" kör után képzőművészeti eszközök, irodalmi művek, szövegek, a zene, a hangzások, a mozgás, a mozdulatok segítségével, behívásával, használatával végighaladunk az önismeret, a kapcsolatok, kapcsolódások útján, amely segíthet önmagunk, valamint a környezetünkben élők megértésében, abban, hogy valóban vagy még inkább lássuk, értsük magunkat, a másikat - és jobban ki tudjuk fejezni önmagunkat. A közös együttlétek a csoporttagok igény szerinti éppen aktuális helyzetének vagy az általuk felvetett téma megbeszélése mellett alkalmat adnak a személyiség alaposabb ismeretére, a saját kreativitásunk kibontakoztatására, az eddig esetleg elutasított vagy ismeretlen kifejezési formák (képzőművészeti alkotások készítése, szövegekkel való foglalkozás, ének, közös mesélés, stb.) újbóli kipróbálására, megélésére, valamint a fantázia előhívására, a szabad önkifejezésre.
Mindenki képes alkotni, az alkotás pedig érték - tehát mi magunk értékek vagyunk.

"Minden művészetterápiának közös alapja a nem verbális kommunikációra és kreatív kifejezésre helyezett hangsúly, olyan bizalmat ösztönző és biztonságos környezetet nyújtva, amelyben az emberek felvállalhatják és kifejezhetik erős érzelmeiket."

(Payne, 1993.)

"A művészetterápia egyaránt segít azoknak, akiknek komoly problémáik vannak, vagy akik önmaguk mélyebb megismerésén dolgoznak a művészet eszközeit használva. Ahogyan egy művészetterapeuta, aki ilyen csoportokkal dolgozott, kijelentette: Nincs szükség különös tehetségre vagy tehetetlenségre."

(Ormay Tom: A művészetterápia - Meghatározások)

Az alkotás szabadsága - Képzőművészet

Ahhoz, hogy létrehozzunk egy képzőművészeti alkotást, nem kell, hogy szó szerint (képző)művészek legyünk, nincs szükség olyan tehetségre, látásmódra, adottságokra, ami azoknak az alkotóknak van, akiket általában, külső mércék alapján a "művész" szóval illetnek.
Nem is az a cél, hogy esztétikailag kiemelkedő művelet hozzunk létre - a cél, a lényeg maga a folyamat, ami alatt a saját alkotás megvalósul, illetve a kész mű - ami a miénk.
Eszközként használhatunk szinte bármit, ezek lehetnek festékek, zsírkréta, pasztellkréta, filctoll, színes ceruza, szén, grafit, toll, de készíthetünk kollázst újságkivágásokból, fényképekből, használhatunk agyagot, só-, vagy készen vásárolt gyurmát, gipszet, ősszegyűrt újságot, lapokat, száraz virágot, készíthetünk digitális képeket, ábrákat számítógéppel - az eszközök tára szinte végtelen.
Az, hogy mihez nyúlunk, miben látjuk az eszközt, hogy kifejezzük az érzéseket és hogy ezt hogyan, milyen módszerrel, milyen folyamatban valósítjuk meg - majd a kész alkotás mit mutat meg mindebből - az a művészet.
Ezt járjuk végig egy-egy alkotás elkészítésénél a csoport alkalmakkor, ezt az élményt, érzést beszéljük meg, öntjük szavakba, ezáltal tesszük még inkább láthatóvá, ha kell átdolgozhatóvá, akár újra írhatóvá.

A betűk titka - Biblioterápia

A beszéd, az írás a kommunikáció fő eszközei, nélkülük elképzelhetetlen ma az élet.
Aki jó benne, sikereket érhet el - nem okvetlenül sikerkönyvek révén -, de jobban meg tudja értetni magát a környezetével, jobban ki tudja fejezni az érzéseit, gondolatait.
Aki úgy hiszi, nem a szavak embere vagy eleve zárkózottabb, érezheti, hogy számára sokkal kevesebb figyelem jut, illetve, hogy igazán nem is értik meg.
A szavakkal kifejezett érzelmek, gondolatok tűnhetnek teljesen magától értetődőnek - de nem mindenki számára.
A szavak mesterei, írók, költők alkotásain át nézünk rá arra, hogy az ő szavaik mit indítanak el bennünk, kik azok az alkotók, akik valóban megérintenek a műveikkel és melyek ezek - és kik, melyek azok, akik és amelyek bármi okból idegennek, befogadhatatlannak tűnnek.
A szép sorok nem jelentenek mindenkinek örömöt, megnyugvást - ahogy a búskomor, esetleg melankolikus művek sem okvetlenül szegik sokak kedvét. A sokszínűség a cél, éppen ezért a versek, írások, mesék, dal-, vagy reklámszövegek olvasásával, közös megbeszélésével ráláthatunk arra, hogy az egyértelműnek hitt mondanivaló olykor csak az adónál van, a befogadó más és más üzenetet kódol le belőle. Ez az, ami ott van mindenki életében - sokszor félreértésre okot adva.

A zene varázsa - Zeneterápia

Mondják, hogy a zene egy magasabb szinten működő kommunikáció, amely úgy közvetít a hangokkal, hogy érteni nem értjük - viszont tejes mértékben áthat, ezért teljes testünkkel, szívünkkel érezzük. Akár hallgatjuk, akár mi magunk hozzuk létre, feloldódhatunk benne - és magunkra is ismerhetünk, megtalálhatjuk önmagunkat általa. A zene átjár, a hangok hulláma, rezgése belénk költözik egészen addig, míg szól - és kicsit még utána is.
A számunkra kedves, érzelmeket kiváltó, megragadó, inspiráló, lelkesítő vagy éppen idegen, disszonáns hangok, zenék is előkerülnek a csoportban, hagyjuk, hogy ki-ki átadja magát nekik - majd megbeszéljük, hogy ki, mit tapasztalt, érzett, hogyan élte meg ezeket a dalokat, dallamokat. Így lehetőségünk van megismerni egymást egy új szempont alapján is - mi az, amit a másik örömmel, hallgat, mi az, ami megérinti - vagy éppen taszítja.
Nem kell zenésznek, zeneértőnek lenni, hiszen a zene mindenkié, aki nem műveli, az is szereti, része a napjainak. Viszont, kicsit alkotni ezen a téren is lehet, akkor is, ha nem játszunk hangszeren vagy nem tanultuk zenét: akinek kedve van, azokkal együtt énekelhetünk, használhatjuk "szabálytalanul" a hangszereket, lehet akár csak dúdolni, vagy élvezni azt, hogy ott vagyunk a csoportban, a rögtönzött "zenekarban". 

A mozgás ereje - Mozgásterápia

A mozgás éltünk része - ebbe beletartozik minden, egy apró kézmozdulat, egy mosoly ugyanúgy, mint az aktív sport, a tánc, a komoly fizikai erőnlétet, felkészülést igénylő mozgásformák.
A testbeszéd - egy mozdulat, egy felhúzott szemöldök, a magunk elé tartott kéz, a kitárt kar - sokkal több üzenetet, információt közvetít, mint a szavak, a beszéd, a verbális kommunikáció.
Így visszük bele a mozgást - vagy akár pont a mozgás hiányát, a mozdulatlanságot - a csoportfolyamatba, ránézve arra, hogy mennyi mindet elárul - vagy tart titokban -, mennyi erővel, mondanivalóval bír, milyen széles kifejezőeszköz az, ha mozdulunk, ha akár egy lépést is teszünk - vagy ha nem. Mit árul el, mit közvetít a testtartás, mit szeretne üzenni az, aki a mozdulatot végzi - és mit lát, fog fel, érzékel ebből, aki látja? A mozgás, de a mozdulatlanság is jelez, üzen, kifejez - ezt is megismerhetjük, tapasztalhatjuk a csoportban.